Elérhetőségeink

Biopsol Kereskedelmi, Gyártó és Szolgáltató Kft.
Cím: 1023 Budapest, Bécsi út 3-5.
Email: info@biopsol.hu

Termékengedélyes komposzt, mint megoldás

 

A szennyvíziszap mióta az ipari üzemeket (nagy kémiai szennyezők) levágták a kommunális szféráról, nem egészségtelenebb talaj termékenység-fokozó alapanyag, mint az istállótrágya.

A nehézfémek határértékei a 36/2006-os FVM rendelet szerint már most is a legszigorúbbak szinte egész Európában. 

Fontos tisztázni, hogy az 50/2001 Korm. rendelet (a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól) hatálya alól a 36/2006 FVM rendelettel a szennyvíziszapot - mint alapanyag a komposzthoz - korlátozás nélküli forgalomba hozatali engedéllyel kiemeljük.  Így a továbbiakban a kihelyezéssel járó költséges, függőségi viszonnyal járó és biológiailag nem túl biztonságos eljárás helyett egy biztonságos, a NÉBIH által termékké nyilvánítási folyamatot javasoljuk.  A NÉBIH határértékek az engedélyeztetés során már most kellően szigorúak ahhoz, hogy jól védjenek agrárszempontból is, ráadásul így tényleg komposztról, egyben korlátozás nélkül forgalomba hozható és termékként értékesíthető komposztról beszélhetünk.

A szennyvíziszapok 50/2001 szerinti kihelyezése, mezőgazdasági felhasználása mind veszélyekkel, függőségi viszonnyal és saját jól felfogott védelmünkben betartandó igen szigorú, időigényes szabályozásokkal nehezen kivitelezhető, és csak időben eltolja az egyre nagyobb mennyiségben keletkező szennyvíziszapok problémájának hatékony, mindenki számára előnyös és végleges megoldását.

Amennyiben a szennyvíziszapot komposztálják és így szennyvíziszap komposzt keletkezeik, akkor a komposztálási technológiát érdemes és kell vizsgálni, mert a spontán komposztálás komoly veszélyeket rejt.

Magyarország abszolút műtrágya-importőr (a nitrogént pl. orosz gázból gyártva), többek között ezért sem szabad kirekeszteni a termékforgalomból a hazai körülmények között (kvázi hulladékként) megtermelődő tápanyagbázist.

A megfelelően szabályozott nehézfém tartalom és az ugyancsak megfelelően szabályozott kezelési technológia biztonságos - agrárszempontból is - termőföldi felhasználást tesz lehetővé. Erre nincs jobb garancia, mint a NÉBIH.

Az antibiotikum-maradék régóta boncolt probléma, de egy megfelelő biológiai kezelés, amelyik egyáltalán nem drágább irányított technológia (kizárólag jó technológia esetén) gyakorlatilag is és bizonyítottan hatékony.

Fontos: nem a kommunális iszapban az emberi gyógykezelések során esetleg nyomokban fellelhető antibiotikum maradékról beszélünk, hanem a gyártás során kikerülő - viszonylag magas hatóanyag tartalmú - hulladékot kezelésérő!  Bármilyen furcsa, Magyarország ezekben a folyamatokban Európa előtt jár, talán éppen a műtrágyák és energia-hordozók árnövekedése és importja miatt.

Erős a kényszer a dráguló import kiváltására, az agrárszféra olcsó hatóanyag-ellátásának igényeire, a műtrágya-eredetű talajleromlás kezelésére és az egyre kínzóbb mikroelem-hiányok kezelésére. Így volt ez már trendként 1990-ben is, amikor ezek a kutatások Magyarországon elindultak, miközben egész Európa az agrárkémia lázában égett.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Magyarországon van az egyik legjobb szabályrendszer a Nemzeti Élelmiszerlánc- biztonsági Hivatal a 36/2006 FVM (V.18) rendeletet alkalmazva.